, fn. tt. rékas-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Tájszó, különösen Csalóközben, s jelent mosatlan, mocskos konyhai, s asztali edényeket, p. fazekakat, tálakat, tányérokat, máskép: rékmány. Gyöke: rék (rék-as, rék-mány) úgy látszik azonos rők gyökkel (rőköny, rőkönyödik) szókban; s a föntebbiek rők-ös, rők-mény helyett állanak.