, (rege-eny) fn. tt. regény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Az idegen eredetü, és hangzatu román helyett általán elfogadott, helyes alkotásu újabb kori szó. A regény nagyobb költői elbeszélés, mely az emberi életből vett több érdekes eseményeket egy egészszé fűzve rajzol le. Az egyes személyek, és családok életéből kölcsönzött jellemek teszik tehát a regénynek tárgyát, a velök viszonyban levő mellékes cselekvényekkel, és eseményekkel (episodokkal). A regény minél inkább megegyezik a világ folyásával, s hősének jelleme a valódi élettel, és minél hivebben festi az emberi szivnek, és szenvedélyeknek tüneményeit: annál jobban megfelel rendeltetésének. Lehet a regény víg vagy komoly, amint az életnek nevetséges, vagy komoly oldalait vette tárgyául.