, (red-v-es) mn. tt. redves-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Mondjuk fákról, és némely növénygyökerekről, midőn beleik taplósak, rohadtak, zsugorodottak. Redves fűzek, redves retek, répa, karalábé. Máskép: purhás, pudvás. 2) Fogakról szólva am. porhanyó, romlott, törékeny, pudvás. A redves fogak fájnak. Kihúzatni a redves fogakat. 3) Átv. hitvány, a maga nemében alávaló, romlott. V. ö. REDV.