, (rég-i) mn. tt. régi-t, tb. ~ek, fokozva ~bb v. ~ebb. Távoli múlt korból, időből való, arra vonatkozó, azt illető. Régi dolgokról beszélgetni. Régi divat, szokások, erkölcsök. Régi módra v. módon. Kitört a régi belőle. Régi irás, elkopott. (Km.). A régi szokás törvénynyé válik. A szó is vereség a régi szolgának. (Km.). Régibb az országutnál. (Km.). "Bornak, aranynak hitnek a régie jó. (Vörösmarti 1639).
Értelemre rokon hozzá az ó, menynyiben mindkettő a múlt időre vonatkozik; a nyelvszokás azonban némi különbséget tesz közöttök, melyet inkább csak gyakorlati példákból lehet megtanulni, megjegyezvén hogy ó alatt főleg oly régit értenek, melynek jelessége a régiségben fekszik. Ó bor, ó dohány, ó szalonna, stb. Az ó-nak ellentéte az új, a régi-é pedig a mai, mostani, jelen, pl. ó és új szövetség, ó bor új bor, Óvár Ujvár; ellenben: a régi idők, mai idők, régi szokások, mostani szokások. Egyébiránt ezt sem állíthatni minden kivétel nélkül általános szabályul, mert pl. mondjuk: régi módi, új módi, régi pénzek, új pénzek stb.