, (rěg-vel-i) mn. és fn. tt. rěggeli-t, tb. ~ek. 1) Reggel történni szokott; reggelre vonatkozó, arra való, azon időt illető. Reggeli imádság, mise. Reggeli idő, óra. Reggeli órának, szép piros hajnalnak arany vagyon szájában. (Hm.). 2) Főnevül használva jelenti azon eledelt, melyet reggel éhomra veszünk magunkhoz, némely tájszokás szerint éjomét, és a köz divatu, de idegen eredetü és rút hangzatu fölöstököm v. früstök. Reggeliül kávét, theát, pálinkát inni, vajas kenyeret, főtt tojást enni. Reggelit nem enni. Villás reggeli, mely húsnemüből áll.