, v. RĚG, elavult fn. mely helyett ma rěggel v. rěgvel használtatik. A régieknél öszvetételben am. reggeli. "Ha mikor két innep egyszersmind esik, regmise az vasárnapé, az nagy mise az nagyobb innepé. Lányi-cod. 288. l. "Midőn tedik (pedig) jeles innepek esnek vasárnap napon, kiknek két miséöknek kell lenni azon egy napon; az dominica misét el kell halasztani, és mind a két misét az innepnek kell mondani, azaz, mind regmisét, mind nagy misét. Egyéb duplex innepekben, kik vasárnap esnek, dominicának kell mondani az reg misét. U. o. 289. l. Ezen ellentétes mondatból: reggeltől estig, v. napestig dolgozni, okszerüen állíthatni, hogy a reg v. reggel szabatosan véve azon időszakot jelenti, midőn a nap fölkel, s melyet a hajnal (régiesen hol v. holval) megelőz, tehát midőn a nap reánk nézve égni, sütni kezd. Ezen alapfogalomból kiindulva a rěg tájdivatosan: rög (= rök) szót azon rokon gyökhangu szókkal azonosíthatjuk, melyekben a tűznek, égésnek alapfogalma rejlik, milyenek rěkken v. rökken, honnan rekkenő, rökkenő meleg, am. igen égető, sütő; rökken v. rökönyödik a gabona v. fű, midőn a nagy melegség miatt elszáradva törékenynyé lesz, vagy a sok nedv miatt megpárlik. Ide számítható a rögtön (= röktön), melynek megfelel a latin in flagranti, magyarul: hevenyében, tüstént (elemezve tüz-tént, tüz-tönt) és füstént. Ugyan ezen értelem lappang a megfordított gyökü gěrj v. görj, gěrjed v. görjed, s talán a lágyított gyěrtya és gyěrtyán szókban is. V. ö. RÖGTÖN.