, fn. tt. ribiszké-t. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendjéből; csészéje a magzat fölött hasas, többnyire öt metszésü; anyaszála két águ, bogyója sok magvu; cserje. (Ribes). Fajai: vörös, kövi, bérczi, fekete nyúltvirágu, konya, pöszméte-, piszkeribiszke.