, (rem-ény-telen) mn. tt. reménytelen-t, tb. ~ěk. Ki magára nézve semmi jót, semmi kedvező jövendőt nem vár. Örök börtönre itélt reménytelen rab. "Szerelmünk még forróbbá válik, midőn azt reménytelennek látjuk. B. Eötvös J. (Gondolatok). Határozóként am. remény nélkül, reménytelenül.