, (re-cze-es) mn. tt. reczés-t v. ~et, tb. ~ek. Reczével piperézett, cziczomázott, ellátott, sok soru, sok rétü. V. ö. RECZE. Reczés fejkötő, csipke, üng, szoknya. Reczés háj, melyet reczealaku ritkás hártya takar. A növénytanban reczés (reticulatum) valamely szerv, midőn ennek felülete rostocskák, vagy fonalszálacskaképződményekkel úgy van átszőve vagy behúzva, hogy a fonalacskák közein háló- v. reczeszemhez hasonló térecskék támadnak, mint amilyen a tarka sáfrán-nak (crocus reticulatus) hajmája, területe, némely dinnyefajták héja; honnan: reczés dinnye. Különbözik: ripacsos.