, (rem-ěg-és) fn. tt. remegés-t, tb. ~ěk, harm, szr. ~e. A testnek azon állapota, midőn külrázás vagy belrázkodás következtében remeg. Továbbá a kedélynek nyugtalan állapota, midőn valamely indulat, nevezetesen félelem által izgattatik. Az éjjeli zaj, a vészharang kongása remegésbe ejtett bennünket. V. ö. REMĚG.