, (rav-at-al v. rov-at-al) fn. tt. ravatal-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Túl a Dunán, fából épített ormos szekrényforma emlék, az előkelőbb, nemes családbeliek sirja fölött, mely már ma kimenni kezd a divatból. Általán am. síremlék. Ravatalt emelni. Máskép: rovatal l. ezt.
Egy eredetü a ravás rovás, ravat rovat szókkal, a ró gyökből, minthogy a ravatalt deszkákból, fából róvták öszve. A ravat törzsnek megnyujtott módosúlata. Így nyúltak meg a hivatal, hozatal, ital, menetel, étel, és némely mások.