, (rend-hagyó) ösz. mn. Nyelvtanilag véve oly szóról mondjuk, melynek módosúlása vagy képződése a közszabálytól eltér, pl. sok, második fokon: több; így szép, szebb; kicsin, kisebb; aluszik első multban: aluvék, második multban: aludt, stb. Rendhagyó név. Rendhagyó ige.