, (rem-ény-kěd-és) fn. tt. reménykědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Sajátlag, folytonos remény táplálása, mely jelentése a régieknél fordúl elé. 2) A mély hangu ,rimánkodás helyett igen csengő, mintegy rívó, vagy panaszos hangon való kérés. V. ö. REMÉNYKĚDIK.