, (rek-ed-és) fn. tt. rekedés-t, tb. ~ěk, harm, szr. ~e. 1) Valamely csőnek, csatornának, nyilásnak azon állapota, midőn bedugúl, öszveszorúl. 2) A toroknak kóros állapota, mikor a hang rekegve jő ki rajta. E hangot fejezi ki a hasonló értelmü latin raucus, raucedo is.