, az általános nyelvben elavult fn. mely helyett ma redv, és redő, redü vannak szokásban; de tájszokás szerént még a red különösen Kemenesalján önállóan most is divatozik; s jelent sort, ránczot. (Tájszótár). E tekintetben rokonok hozzá alakra a ned, ked, mint a szokottabb nedv, kedv származékok gyökei. Ilyenek od, üd is, melyekből odu odv, és üdv eredtek. V. ö. REDŐ.