, (recz-ěg) gyak. önh. m. reczěg-tem, ~tél, ~ětt. Ismételt, vagy gyakori, vagy folytonos recz hangon szól. Mondjuk különösen holmi vékonyabb, lemezalaku testekről, pl. reczeg az ablak, midőn a szél rázza; reczeg a vaslemez, ha ütik. Rokona a keményebb hangu recseg és a lágyabb rezeg.