, (reb-b-en) önh. m. rebben-t. 1) Ijedtében megriad, megrezzen. 2) Öröm miatt szive mintegy remegni kezd, vagy fölpezsdül. 3) Balaton vidékén mondják a méhében foganó nőről, midőn a magzat először megmozdúl benne. 4) A madár szárnyaira kelve repül, reppen. Bokrok közől egy csapat fogoly rebbent fel. A vadász elől elrebbennek az ovatos madarak.
Gyöke reb mozgást, egyszersmind természeti hangot fejez ki. V. ö. REB.