, (reb-ěg) gyak. önh. m. reběg-tem, ~tél, ~ětt. 1) Akadozó nyelven alig érthető hangon szól, s mintegy csak a levegőt remegteti. Rebeg a beszélni tanuló kisded. Nagy öröm, félelem, elfogultság miatt alig volt képes néhány szót kirebegni. 2) Félelem miatt teste remeg, reszket. V. ö. REB.