, áth. m. rát-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. A sütésnek bizonyos neme, lábosban, serpenyőben, vagy ilyetén edényben, midőn a lisztet zsiradékkal keverve megpörkölik. Az így elkészített vegyülék neve: rátás. Innen berátani valamit, pl. káposztát, vagy más főzeléket, am. rátolt liszttel megkeverni, fölereszteni. Csibét, halat, borjuhúst rátani, kirátani, am. lisztbe, zsömlemorzsába takarva zsiron vajon megsütni. Tojást rátani am. a leütött tojást zsiradékkal megsütni. Zsömleszeleteket, gyümölcsöt, bodzavirágot kirátani. Szabó Dávidnál eléjön rátó (ráttó) serpenyő, szilke. Különbözik tőle: süt, midőn valami ételneműt, p. húst vagy tésztát a fenn említett járulék nélkül pörgölve készítik el, hogy éldelhető legyen.
Máskép, és pedig csaknem országos szokás szerint ránt, de több származékai szintén csaknem általánosan: n nélkül: rátó, rátolt, rátotta; s véleményünk szerént eredeti alakja valószinübben: rát, azon alapfogalomnál fogva, mely szerént a rátás pirítást, pörkölést teszen, tehát gyöke azon ro v. ra, mely vöröset, pirosat, tüzeset jelent a ragya, rogya, ragyog, rosda, róka, rós, róska, rót, stb. szókban, megegyezőleg más idegen nyelvekben is divatozó ily hangu és értelmü szókkal; ,ránt pedig, mely hasonló értelmü a ,ragad igével, nem igen illik a ,rát ige ,pirít, ,pergel jelentéseire. A köznép néha más hason hangzatu szókat is összezavar, mint ezeket is: ragyiva, ragyva. E szerint rát elemezve: ro-at v. ra-at, azaz, pirossá, vörössé éget, pörgöl, s képeztetésre hasonló a to v. ta, és la gyökökből eredt tát lát igékhez. E származtatásból magyarázható a rátottának rénye, (összetetten: vajarénye) rokon magashangu neve is, melynek re v. ré gyöke egyezik a vörös fémet jelentő réz és a vörnyeges tollu reznek (latinul rubetta) gyökével.