, fn. tt. ráró-t. A sasok neméből való madárfaj, melyet Molnár A. herodius, Pápai Páriz buteo major, Sándor István falco cyanopus latin névvel jegyez. Az ujabb madártudósoknál az, ami Linné rendszerében a falco haliaetos, t. i. halász sólyom. Eredetére nézve hangutánzó szónak látszik (rá-rá?). Egyezik vele a szláv rároch v. rároh. Szeme úgy jár, mint a rárómadárnak. (Km.). "Süvegeken (süvegökön) rárók, kerecsenek, sasok, (Gyöngyösi), azaz, e madarak tollai. "Rárószárnyon járó hamar lovak. B. Balassa Bálint. Adják e nevet a lovaknak is. Ráró, Fecske, Vércse, hi! Eredetére nézve hangszónak látszik.