, (rap-ancz) fn. tt. rapancz-ot, harm. szr. ~a. Gorombább himlőhelyek, melyek az arczbőrt darabossá teszik, s úgy tüntetik elő, mintha öszve lenne szakgatva. Máskép: ripancz, ribancz. Eredetére nézve l. RAP, RAPITTYA. Képzője ancz kicsinyítésre mutat, s nem egyéb mint az n közbevetésével megtoldott acz, tehát rapacz, valamint a rapancs am. rapacs. A rokon ripancs szokottabban ripacs.