, fn, tt. rásgyá-t. Holmi gizgaz, aszott növénytöredékek, levagdalt, vagy elhullott ágacskák, melyeket tüzre, vagy más czélra öszve szoktak szedni. "Most nem egyebek a fenyvek, mint száraz haszontalan rásgya. (Kelemen Borbála). Egyezik vele magas hangokban a gömöri barkóknál szokásos rősgye; valamint az országos divatu, de csak száraz, s öszvevagdalt faágakra alkalmazott rőzse is. Alapfogalomra nézve azon rokon gyökhangu szók osztályába sorozható, melyek törést, vágást, metszést jelentenek, mint rág, rapos, rapancz, rés, rőzse, a kemenesali rézmin p. ruharézmin, ki a ruháját szakgatja.
Mi képeztetési alakját illeti a gya végzet eredetileg dia lehetett, rásdia, mint hebehurdia, hebehurgya; így lett a tia végzetü, hostia bestia idegenekből magyaros hangzatu, ostya, bestye, stb. Ilyenek: adia, hordia, mondia, kifejlődve adja, hordja, mondja, kiejtve aggya, horgya, mongya. Egyébiránt szláv nyelven Jancsovics szerént: rádzga, Dankovszky szerént: rozsda.