, (rásp-oly) fn. tt. ráspoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Eszköz vasból, vagy aczélból, melynek oldala rovátkosan be van metélve, s arra való, hogy kemény testeket, különösen fémeket reszeljenek, simítsanak vele. Palóczosan: ráspó. Eredetileg magyar származtatással ráspoló igenév lehetett, s ebből fejlett ki hangváltozat által: ráspoly, miről l. az ly képzőt az Előbeszéd 142. lapján. Egyébiránt németül: Raspel, lengyelül: raszpla, ángolul: rasp, hollandul, svédül: rasp, olaszul, spanyolul: raspa stb.