, (rán-og-at-ó-oz-ik) gyak. belsz. m. rángatóz-tam, ~tál, ~ott, par. rángatózzál. 1) Az idegzetes test rendkivüli, különösen kórnemü mozgás következtében ideoda húzódik, reszketve majd öszveszorúl, majd szétvonúl. Rángatóznak görcsös tagok, a villanyos erő által meghatott idegek. 2) Valamely élő állat nyugtalanul hányja veti magát, hogy bizonyos korlátozó kötelékeket lerázzon magáról. Rángatózik a bölcsőbe lekötött gyerek, a kötelen vezetett, s menni nem akaró borjú.