, (rán-d-ít) áth. m. rándít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Valamely nyugvó állapotban levő sulyosabb testet hirtelen erőszak által helyéből mozdít, vagy rángóvá tesz. Kirándít. Megrándít. Megrándítani, sárból, gödörből kirándítani a a kocsit. Félre lépve megrándította bokában a lábát. A sebész megrándítja a kificzomodott tagot, midőn helyre akarja tenni. Egyet rándított rajta, s helyre állt a lába. V. ö. RÁN, gyök. Ezen igében, valamint más rokon képzésüekben, s közép d úgy látszik átalakult g, mintha volna rángít, azaz, rángóvá tesz, mint mozdít, mozgít, mozgóvá tesz, perdít, pergít, pergővé tesz, indít, ingít, ingóvá tesz, kondít, kongít, kongóvá tesz, stb. Hasonlóan a megfelelő úl ül képzőjü igék: mozdúl mozgóvá lesz, perdül pergővé lesz, indúl ingóvá lesz, kondúl kongóvá lesz.