, RÁNDULÁS, (rán-d-úl-ás) fn. tt. rándulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Nyugvó testnek azon szenvedőleges mozdulata, midőn bizonyos erőszak következtében előbbi rendes helyét, vagy helyzetét többé-kevésbé változtatja. A kar megrándulása. 2) Közel helyre, rövid időre való hirtelen menés, kocsizás, hajózás. Ki-, el-, föl-, lerándulás. V. ö. RÁNDÚL.