, (rá-illik) ösz. k. 1) Valamivel összevaló, helyes arányban áll vele. Ráillik a ruha. Juhászbundára nem illik rá a bársonyfolt. (Km.). 2) Bizonyos állitás épen rá vonatkozik, erkölcsi tulajdonságaival megegyezik. A lusta emberre ráillik a közmondat, hogy kétszer fárad. V. ö. ILLIK.