, (rán-cz-ig-ál v. rán-t-ig-ál) gyak. áth. m. ~t. Gyakran, ismételve, de nem erősen, csak kicsiszerüleg rángat valakit, vagy valamit. Hajánál, ruhájánál fogva ránczigálni valakit. Morog az eb, meg is harap, ha fülét, szőrét ránczigálják.
E szónak törzsöke a ránt ige, melyből lett a kicsinyítő rántigál, mint hajigál, taszigál, gurigál, sántikál, végre a t átváltozott rokon szervü cz-re, ránczigál, mint bontol, bonczol, pontol, ponczol, döntöl dönczöl, stb.