, (rak-ott) mn. tt. rakott-at. 1) Mit egymás fölé helyezett részekből állítottak föl, pl. rakott fal. Sárból rakott kemencze. 2) Mire bizonyos sokaságu terhet tettek. Rakott szekér; gabonával rakott hajó; sindelylyel, deszkával rakott talp. Nincs oly rakott szénaszekér, kire egy villa széna rá nem fér. (Km.). Rakott méh, mely mézzel teli szedte magát. Úgy jöttem a házához, mint a rakott méh. 3) Bőségesen tetézett, vagy megtöltött. Rakott ház, rakott teli bolt, ételekkel rakott asztal. 4) Bizonyos részek egymás mellé állitása, öszveillesztése által kitáblázott. Rakott út, kővel rakott útcza. Rakott mű, pl. asztal, mely több koczkákból áll, vagy mely felül finomabb, ékesebb falemezzel van bevonva és ráenyvezve. V. ö. RAK.