, fn. tt. rutá-t. Növénynem a tízhímesek seregéből és egyanyások rendjéből; csészéje öt hasábu, állandó; szirmai teknősek; vaczkán köröskörül tíz lyuk, méznedvvel tele; tokja karéjos. (Ruta). Fajai között legismeretesb a kerti-, vagy szagos ruta; máskép köznéven: virnáncz (ruta graveolens).