, (risz-sz-an-t) áth. m. riszszant-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Metsző, kivált életlen eszközzel egy darabot vág, rándít, hasít. Jó darabot riszszantani a kenyérből, a lapos turóból. Szabó Dávidnál: riszszant, Kriza Jánosnál: riszszent, s szerénte am. sebesen elszel.