, RŐKÖNYÖDIK, (rök-öny-öd-ik v. rők-öny-öd-ik) k. m. rökönyöd-tem, ~tél, ~ött. Mondják növényekből, különösen fű- és gabonaneműekről, midőn száraik a sok eső miatt megfülelvén, vagy lábaikon sokáig állván, elszáradnak, elasznak, megrohadnak, szétmállanak. V. ö. RÖKÖNY.