, férfi kn. tt. Róbert-et, Robertus. Németül: Ruprecht. Róbert Károly magyarok királya. Régi német szónak tartják, eredetileg: Hruodpert v. Hruodbert; alkatrészei: hruod (= Ruhm, dics, hírnév) és pert (= fénylő, V. ö. PÍR magyar szót); am. hírnévvel fénylő, dicsteljes.