, RUTÍT, (rút-ít) áth. m. rútít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Általán rúttá tesz; különösen, mocsokkal, piszokkal undokít, becsunyít. Sárral, ganéjjal rutítani a szobát. Továbbá, valaminek tetsző alakját, formáját idomtalanná, visszataszítóvá teszi, változtatja. Arczát elrutította a himlő, a vörös orr. Használtatik önhatólag is, midőn am. szarik, kiváltképen, ha szükségét nem illő helyen végzi. Ágyba, ruhába rutítani. Rosz madár az, mely a maga fészkébe rútít. (Km.).