, RUGÓ, (rúg-ó) fn. tt. rúgó-t. Általán, különféle czélra szolgáló, és szerkezetű eszköz, vagy mű, mely visszataszító, vagy szétfeszülő, vagy öszvenyomuló erővel bir. Különösen aczélból, vagy más fémből készített ilyetén eszköz, pl. rugó az órában, rugó a pamlagban, a lakatban, a kocsikban. Görbére hajlott, tekercses rugó. Megnyomni a rugót. Átv. ért. ösztön, inger, mely a lelki erőt, tehetséget mozgásba hozza, tettre indítja. A német Feder után a tulajdon értelmü rugót toll-nak v. rugótoll-nak is nevezik.