, RUGÁS, (rúg-ás) fn. tt. rúgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Lökés, taszitás, ütés, melyet az állat felrántott, s majd kifelé feszített lábának sarkával, talpával, vagy illetőleg az ember térdével teszen. Farba rugás. Békével szenvedi a farba rugást is. (Km.). Kanczarugást kapni. Nem oly fájós a kanczarugás. (Km.). Szamárrugás átv. midőn a gyáva úgy méltatlankodik valakin, mint a mesebeli szamár a haldokló orozlánon. Egy rugással belökni az ajtót. V. ö. RÚG.