, (röv-id-ség) fn. tt. rövidség-ět, harm. szr. ~e. 1) A tér- vagy időbeli hoszmértéknek azon tulajdonsága, melynél fogva valami rövidnek mondatik. Rövidsége miatt haszonvehetetlen ruha, eszköz. Idő rövidsége. 2) Bizonyos műnek, cselekedetnek öszvevont állapota, vagy minősége. Beszédben, irásban követett szabatos rövidség. 3) Kár, vagy hiány melyet valaki szenved, midőn kellő, illő, vagy törvényes jutalékát, járandóságát meg nem kapja. Az örökség, a zsákmány elosztásakor valakinek rövidséget okozni. Cselédeimnek semmi rövidségök ne legyen. Nagy rövidség az rám nézve, hogy... E szó átvitt jelentésü, s azon ősi népszokásra mutat, midőn bizonyos javakat vessző, vagy nyilhuzás által osztottak el magok között, mely alkalommal aki rövidebbet húzott, kevesebb jutott neki.