, RONDIT, (rom-d-a-ít) áth. m. rondít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Rondává tesz valamit, v. valakit; mocskít, piszkít, csunyít, undokít, rutít. Ruháját zsirfoltok rondítják. Elrondítani, berondítani a szobát. Önhatólag használva am. szükségét nem kellő helyen végzi. A gyermek az ágyba rondított.