, (röp-ít) áth. m. röpít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Szárnyakra bocsát, röpülni hagy, vagy okozza, eszközli, hogy repüljön valami. Kiröpíteni a kalitkából a madarat. Elröpíteni a fára ülő varjút. Átv. ért. lövés, dobás által sebesen elszállít valamit. Golyót röpíteni az ellenség agyába. Kövecset röpíteni a folyón által. Továbbá sebes menetü jármüvön szállít. A gyors lovak röpítik a kocsit. Egy óra alatt haza röpítlek. A kedvező szél röpíti a vitorlás hajót. Más kiejtéssel: rěpít. Önhatólag is használtatik ez összetételben: kirepít, midőn a fiók madár szárnyra kél.