, (röh-en) önh. m. röhen-t. 1) Egyes röh hangot hallatva jelenti ki örömét, vagy tetszését, vagy jó kedvét valami fölött. Csak pórias beszédbe való. A pajkos, gúnyos beszélő szavaiba bele-bele röhennek a vele rokonérzetü, és kevés müveltségű hallgatók. Röhen a ló, midőn elvesztett csikaját ismét meglátja. 2) A göcseji tájszólásban am. rohan; l. ROHAN.