, (röh-ög) gyak. önh. m. röhög-tem, ~tél, ~ött. Folytonos, vagy gyakran kitörő, durva, miveletlen röh hangon nevet, örül valaminek. A finom erkölcsü, müvelt ember nem szokott röhögni. A mire egyik ember nevet, vagy mosolyog, vagy kaczag, a másik röhögni szokott. Röhög, mint a ló. A vén ló is megröhögi az abrakot. (Km.). V. ö. RÖFÖG.