, (rög-öz-ött) mn. tt. rögzött-et. Átv. ért. ami a kedélyben, akaratban, észjárásban mintegy meggyökerezett, változatlanná lett. Rögzött balitéletek, gyülölség, harag. Rögzött szokások. A megrögzött szokás megköti a józan értelmet. Rögzött gonosztévő, azaz, javíthatatlan. Rögzött betegség, régen tartó s már mintegy meggyökerezett, megöröködött testi baj. V. ö. RÖGZIK, 3).