, (ragy-og) gyak. önh. m. ragyog-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk testről, mely a belőle kilövelt, róla visszaverődött tűzsugaraktól tündökölve fénylik, mely élénk reszketeg világot terjeszt maga körül. Ragyog a tiszta nap. Nem mindennap ragyog a nap. (Km.). Ragyognak a drágakövek.
"Fényes csillag, ragyogj nekem odáig,
Hogy ne fájjon szegény szivem sokáig.
(Népd.).
"Ragyogsz felém, ég csillag fátyola.
Szemere P.
Szélesb ért. a nagy tisztaságtól, csinosságtól fényeskedik. Ragyog a tükör. Minden oly tiszta, hogy szinte ragyog. Örömtől ragyognak szemei, azaz, igen derültek, tiszták.
"Sötét olajfák illatos hüsében
Ül a bús vándor, köny ragyog szemében.
Kisfaludy K.
Alapfogalom benne a tüzesség, vörösség, s rokonai a ragya, ragyiva. V. ö. RAGY, gyök.