, (röp-ög-e = röp-ög-ő) mn. tt. röpké-t. Ami röpösni, röpdösni szokott, vagy könnyen elrepül, elszáll, milyenek általán a madarak, de különősen az apróbb nemüek. Röpke pillangó. Átv. lenge, lengeteg, mit a szellő is elvisz. Röpke pöhöly. Képes kifejezéssel: röpke gondolatok, röpke öröm, röpke szerencse.
E szónak képzőjében a gyakorlati hajlamnak alapfogalma rejlik, miért képzője nem a kicsinyítő ke, hanem a gyakorlatos ög; röpög, röpögő, röpöge, öszverántva röpke, mint csipeg csipke, bugyog bugyka, czineg czinke, fecseg fecske, bereg berke (birke) stb. Egyébiránt mindezekben megvan a kicsinyítés mellékfogalma is, mennyiben a gyakorlat mint önálló vagyis gyűegész nagyot, az egyes jelenségei pedig aránylag kicsit jelentenek.