, (rög-öz-ik) k. m. rögz-ött, htn. ~eni. 1) A földnek darabokra vált, töredezett részei rögökké alakulnak, csomósodnak. Rögzik a lábakkal föltiport, s utóbb kiszáradt, vagy megfagyott sár. Rögzik az igen kiszáradt agyagföld, midőn az ekével felhasogatják. 2) Rögzenek némely más testek is, midőn simaságukat vesztvén csomósokká, hoportosokká, durván érdesekké, ránczosokká, vagy keményekké lesznek. Rögzik az előbb átázott utóbb kiszáradt bőr. Rögzik a kaszások, kapások tenyere. 3) Átv. kedélyében, akaratában bizonyos hajlamok, szokások mintegy gyökeret vernek, megcsontosulnak, s minőségökben makacsul megmaradnak. Mondjuk különösen hibás, téves, bünös szokásokról, és tettekről. Az ifju korban beszivott szokások, előitéletek megrögzenek. Belerögzött szivébe a gonoszság. V. ö. RÖG, (1). Egyébiránt az utolsó, vagyis 3-ik értelemben gyöke a rég v. régi szóval is rokonnak, sőt azonosnak látszik, mintha régzik volna. Innen rögzött szokás, rögzött betegség am. régzett azaz régivé vált, megöregedett, mintegy megöröködött szokás, betegség.