, (rostély-oz-at) fn. tt. rostélyozat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Rostélyból álló műszerkezet, egészen, és alkalmazott állapotában véve. A rostélyozatot szétbontani, öszvetörni.
"Fekete szemű szép hölgyecske!
Röpülhetnék csak mint a fecske:
Még ma szállnék, szemed láttára,
Ablakod rostélyozatjára.
Kazinczy F. (,Keresztes Bálint czimü versezet).