, (röf-f-en) önh. m. röffen-t. Egyes bevégzett röf hangot hallat. Az álmából fölvert disznó nagyot röffent. Aljas nyelven mondják emberről, ki értetlen durva, s mintegy disznói hangon megszólamlik, vagy beleszól valamibe. Bele bele röffen mások beszédébe. Összeröffentek a disznók, midőn ingereltetve röfögés között összetódultak. A veszekedő czimborák öszveröffennek valaki ellen.