, RÖGES, (rög-ös) mn. tt. rögös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Rögökkel, azaz, csomokká keményült földdarabokkal hintett, bővelkedő. Rögös szántóföld. Rögös út. 2) Tájdivatosan, pl. Szabó Dávidnál is minek fölszine, néha belseje is darabos, hoportos, görcsös, ripacsos. Rögös durva bőr, rögös papír. Rögös, máskép: rögölyös, körte, melynek húsa röghöz hasonló kemény részeket tartalmaz.