, (roz-og) gyak. önh. m. rozog-tam, ~tál, ~ott. Mondják holmi öszveállított műről, alkotmányról, melynek részei között az öszvetartó kötelék megtágulván, ide-oda mozog s omlófélben van. Rozog az ócska szekér, taliga, a szék, ágy, pamlag, ha bizonyos teher nyomja.