, (rov-ó) mn. tt. rovó-t. Amivel rónak. Rovó kés, rovó eszköz, vésű. Mint főnév a régi korban jelentett személyt, királyi (országos) vagy megyei, hatósági tisztviselőt, ki az adót kivetette, illetőleg beszedte; midőn gyakran ravó alakban találjuk. "Azért én az leleszi préposttal szembe es (= is) voltam, eleget es szóltam nekie, de az ő jószágából es az szolgabiró kezébe szolgáltatták be, én megmondám, hogy onnan is kivenné, az ravó kezébe szolgáltatná.... Mathius János királ ő felsége ravója. (Levél 1541-ből. Szalay Ág. 400 m. 1.).